Ugrás a tartalomra
Pályanet
Segítők

Tanácsadóknak: amikor felnőtt ül le a pályaválasztási beszélgetésre

A pályatanácsadás módszereit többnyire iskolásokra dolgozták ki. Mi más, ha a tanácskérő harmincöt éves, dolgozik, és családja van?

Megjelent: 35+45+55+

A pályaválasztás és a munkavállalás kérdései nagyon sok embert érintenek, és sokan, sokféleképpen próbálunk segíteni: tanárok, pályatanácsadók, pszichológusok, szociális munkások, munkaügyi előadók. Gyakran egymástól távol dolgozunk, és nem tudunk arról, hogy máshol hasonló kérdésekre milyen megoldások születtek. Ez a rovat azért van, hogy legyen egy hely, ahol ezeket megoszthatjuk.

Ebben az írásban egy olyan témát veszünk elő, amelyről keveset beszélünk: mi változik, ha a tanácskérő nem tizennégy, hanem harmincöt vagy negyvenöt éves.

Más a kiindulópont

Az iskolás tanácskérő előtt nyitva áll a legtöbb út, de kevés tapasztalata van önmagáról. A felnőttnél fordított a helyzet: rengeteg tapasztalata van, viszont a lehetőségeit erősen behatárolja a család, a jövedelem, a lakóhely és az idő. A beszélgetésnek ezért mindkét oldalt komolyan kell vennie: a vágyakat és a korlátokat is.

Mit hoz magával a felnőtt tanácskérő?

  • Munkatapasztalatot, amely sokszor gazdagabb önismereti forrás bármely kérdőívnél. Érdemes részletesen végigbeszélni: mi ment jól, mi fárasztotta, mikor volt elégedett.
  • Kudarcélményt, ha elbocsátották vagy ha évek óta egy olyan munkát végez, amit nem szeret. Ezt nem szabad átugrani.
  • Sürgetést. A felnőtt általában gyors megoldást szeretne, mert a számlák nem várnak. Fontos, hogy a tanácsadó ne engedjen a nyomásnak, de adjon olyan első lépést, amely azonnal megtehető.

Módszertani javaslatok

  1. Kezdjük a történettel. Kérjük meg, mesélje el a pályáját az iskolától máig. Közben figyeljük, hol beszél élénkebben.
  2. A kérdőív legyen eszköz, ne ítélet. Az érdeklődési és képességvizsgáló eljárások felnőtteknél is hasznosak, de az eredményt mindig a saját tapasztalataival vessük össze.
  3. Számoljunk együtt. Egy képzés idejét, költségét, a kieső jövedelmet közösen írjuk le. A felnőttek döntését ritkán a vágy dönti el, sokkal inkább az, hogy kifizethető-e.
  4. Kisebb lépésekben gondolkodjunk. Egy teljes pályaváltás helyett sokszor egy közbülső állomás a reális: más munkakör ugyanannál a cégnél, egy rövid tanfolyam, egy próbaidő.
  5. Ne feledkezzünk el a családról. Egy felnőtt döntése a házastársat és a gyerekeket is érinti. Ha lehet, beszéljük meg, ki támogatja és ki nem.

Együttműködés

Ha Ön tanár, tanácsadó vagy más segítő, és olyan módszert, gyakorlatot, kiadványt ismer, amely a felnőttek pályatanácsadásában beválik, ossza meg velünk. A tapasztalatokat a rovatban közreadjuk, hogy mások is hasznát vehessék.

Önreflexió

Mielőtt továbblépsz: vegyél elő egy füzetet, és írd le a válaszokat. Nem kell szépnek lenniük, csak őszintének.

  1. 1

    Ha tanácskérő lennél, mit szeretnél, hogy a tanácsadó először megkérdezzen tőled?

  2. 2

    Melyik korábbi döntésedben segített volna egy külső szem, és miért nem kérted?

  3. 3

    Ki az ismerőseid közül, akinek most jót tenne egy ilyen beszélgetés?